- Akkor mi lesz? Béla bá hazavisz?
- Mégis, hogy vinnélek? Örülök, hogy hazajutottam, még furikázzalak el a város másik végébe is? – mélyet sóhajtott majd kimondta a mondatot, aminek elhangzását még váratta volna (legszívesebben egész életében) – Itt aludhatsz.
- Tényleg? –kérdezte Lia felvillanyozva, majd amikor édesapja valami „Tudok mást tenni” félét dörmögött az orra alá, az apja nyakába kapaszkodva megölelte és megpuszilta – Köszi!
- Ne örülj annyira. A kanapén fog aludni! – próbálta eljátszani a szigorú apa szerepét Béla bá, de közben ő is átölelte szeretett lányát.
- Mégis, hogy vinnélek? Örülök, hogy hazajutottam, még furikázzalak el a város másik végébe is? – mélyet sóhajtott majd kimondta a mondatot, aminek elhangzását még váratta volna (legszívesebben egész életében) – Itt aludhatsz.
- Tényleg? –kérdezte Lia felvillanyozva, majd amikor édesapja valami „Tudok mást tenni” félét dörmögött az orra alá, az apja nyakába kapaszkodva megölelte és megpuszilta – Köszi!
- Ne örülj annyira. A kanapén fog aludni! – próbálta eljátszani a szigorú apa szerepét Béla bá, de közben ő is átölelte szeretett lányát.
Maulnak végül tényleg a kanapén ágyaztak meg, bár Lia
szerint rá tudná venni apját, hogy engedje, meg, hogy a fiú vele aludjon. De
akármennyire is élvezte Maul a délutáni együtt szundikálást, nem akarta
kihasználni az öreg engedékenységét. Úgyhogy hiába tanácsolta neki a lány, hogy
szökjön fel hozzá, ha az apja elaludt, összegyűjtötte minden lelki erejét és
nemet mondott. De azért egy szenvedélyes hosszúra nyúló jóéjtcsókot adott
Liának bocsánatkérésként. Lia persze
direkt kacérkodott vele, csípőjét ringatva Mault hívogatva ment fel a lépcsőn
bevetett néhány női praktikát, ami kissé meg is ingatta a fiút a döntésben. Végül mégis úgy döntött hosszú távon talán kifizetődőbb lesz ha betartja Béla bának
tett ígéretét.
Amikor Lia eltűnt az emeleten, apja nem követte rögtön, leült Maul mellé a kanapéra és nézték a TV-t. Egy akciófilm ment, ami már nem egy mai darab és pont, amikor a film legnagyobb jelenetéhez érkeztek, azt a részt egyszerűen kivágták. Mindketten felháborodva küldték melegebb éghajlatra a csatorna vezetőit, majd a témát meglovagolva a mai „agysejtpusztító műsorokat” vitatták meg. Mindketten egyetértettek abban, hogy a mostani média röhejes, amiért csak értelem és mondanivaló nélküli műsorokat nyomják az emberek képébe. Maul fel is hozta példának, hogy a minap a buszon két nyugdíjas is arról beszélt, hogy a valóságshow egyik szereplője miket csinált. Még utánozta is a két nyugdíjas hangját. Béla bá meg is jegyezte, hogy ő inkább a természetfilmes csatornákat nézegeti, de ott is egyre rosszabb a helyzet. A régi természetbúvárok által forgatott filmek helyett ma már csak ragadozók így ragadozók úgy.
- Na jó ácsi!. Szavad ne feledd! Elszaladok, eresztek egy sárgát, meg hozok egy-egy jó hideg sört és folytatjuk. – szakította félbe Béla bá Mault, majd félórányi beszélgetés után.
Amíg Béla bá oda volt Maul ismét elkezdte nézni a TV-t, de figyelme hamar a nappali ablakán bevillanó fényre terelődött. Komótosan oda sétált, és elhúzta a függönyt. Kint még mindig tombolt a vihar. Villámcsapát villámcsapás követte, a menydörgés hangját még Béla bá ablaka se tudta teljesen megszűrni. Maul kicsit sajnálta, hogy az ablakon végigfolyó víz miatt nem tudott gyönyörködni a látványban.
Idő közben az öreg is visszatért két sörrel a kezében és csatlakozott a fiúhoz. Felbontották söreiket és nagyot kortyoltak a nedűből.
- Az ember azt hiszi, hogy ennek a bolygónak ő az ura. Ilyen estéken viszont a bolygó megmutatja mire képes, és visszazavar mindenkit az odújába.
- Úgy látom, sok mindenben egyetértünk uram.
- Örülök is neki! Végre valaki, akivel értelmes témákról is el lehet beszélgetni.
Hirtelen az eddigieknél élesebb fény vakította el őket.
- Ez közel lehetett – jegyezte meg Béla bá és amint befejezte a mondatot a hatalmas menydörgés még az ablaküveget is megremegtette.
- Nem egy mindennapi vihar
- Hát nem… És azt mondják, még nagyobbak jönnek majd. – Béla bá hangja valahogy komolyabbnak hatott a szokásosnál.
Amikor Lia eltűnt az emeleten, apja nem követte rögtön, leült Maul mellé a kanapéra és nézték a TV-t. Egy akciófilm ment, ami már nem egy mai darab és pont, amikor a film legnagyobb jelenetéhez érkeztek, azt a részt egyszerűen kivágták. Mindketten felháborodva küldték melegebb éghajlatra a csatorna vezetőit, majd a témát meglovagolva a mai „agysejtpusztító műsorokat” vitatták meg. Mindketten egyetértettek abban, hogy a mostani média röhejes, amiért csak értelem és mondanivaló nélküli műsorokat nyomják az emberek képébe. Maul fel is hozta példának, hogy a minap a buszon két nyugdíjas is arról beszélt, hogy a valóságshow egyik szereplője miket csinált. Még utánozta is a két nyugdíjas hangját. Béla bá meg is jegyezte, hogy ő inkább a természetfilmes csatornákat nézegeti, de ott is egyre rosszabb a helyzet. A régi természetbúvárok által forgatott filmek helyett ma már csak ragadozók így ragadozók úgy.
- Na jó ácsi!. Szavad ne feledd! Elszaladok, eresztek egy sárgát, meg hozok egy-egy jó hideg sört és folytatjuk. – szakította félbe Béla bá Mault, majd félórányi beszélgetés után.
Amíg Béla bá oda volt Maul ismét elkezdte nézni a TV-t, de figyelme hamar a nappali ablakán bevillanó fényre terelődött. Komótosan oda sétált, és elhúzta a függönyt. Kint még mindig tombolt a vihar. Villámcsapát villámcsapás követte, a menydörgés hangját még Béla bá ablaka se tudta teljesen megszűrni. Maul kicsit sajnálta, hogy az ablakon végigfolyó víz miatt nem tudott gyönyörködni a látványban.
Idő közben az öreg is visszatért két sörrel a kezében és csatlakozott a fiúhoz. Felbontották söreiket és nagyot kortyoltak a nedűből.
- Az ember azt hiszi, hogy ennek a bolygónak ő az ura. Ilyen estéken viszont a bolygó megmutatja mire képes, és visszazavar mindenkit az odújába.
- Úgy látom, sok mindenben egyetértünk uram.
- Örülök is neki! Végre valaki, akivel értelmes témákról is el lehet beszélgetni.
Hirtelen az eddigieknél élesebb fény vakította el őket.
- Ez közel lehetett – jegyezte meg Béla bá és amint befejezte a mondatot a hatalmas menydörgés még az ablaküveget is megremegtette.
- Nem egy mindennapi vihar
- Hát nem… És azt mondják, még nagyobbak jönnek majd. – Béla bá hangja valahogy komolyabbnak hatott a szokásosnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése