Előszó 1.rész

Előszó

Ha valami felkelti az embert, annak általában nem örül. Kivéve, ha a szeretett nő haja csikizi az arcát, ahogy vállához bújik. Maul is csak mosolygott, ahogy mélyen beszívta a kellemes illatot, kezét, mely eddig a fotel karfáján pihent, óvatosan, hogy fel ne keltse Liát, a lány vállára tette. Lia az érintésre megmozdult, Maul rögtön meg is bánta, hiszen utál felkelteni alvó embert, ahogy azt is utálja, ha őt keltik fel álmából, de szerencsére Lia nem ébredt fel, csak megfogta a fiú kezét, és mintha csak egy takarót húzna jobban magára, átöleltette magát a fiúval, fejével pedig kényelmesen elhelyezkedett a fiú vállgödrében. Maul még pár pillanatig levegőt se vett, hogy fel ne ébredjen szerelme.

Igen már mondhatja, hogy szerelme –fordult meg a fejében-, hiszen a kezdeti érzései a lány iránt ez alatt a másfél hét alatt teljesen elmélyültek. Talán túlságosan is. De nem bánta. Épp elég ideig volt magányos, itt volt már az ideje, hogy valakinek kinyissa a szívét. Már csak reménykedni tudott benne, hogy Lia is hasonlóan érez iránta. Az elmúlt másfél hétben mindig ott lappangott benne az idegesítő érzés, hogy a lány talán túl jó hozzá, talán ő nem érez olyan erős érzelmeket iránta. Kitudja, lehet jön valami kemény macsó kocka hassal, és úgy leveszi a lábáról Liát, hogy ez a kissé vézna, kissé kocka, könyvmoly srác, csak egy srác lesz sok közül akinek a nevére se fog emlékezni.  Bár a lány többször bizonygatta, hogy mennyire kedveli a fiút, sőt azt a bizonyos Sz-betűs szót is ő mondta ki elsőnek. De mára már az a szó is vesztett a jelentőségéből. A mai tini kapcsolatokban már szokványos az ígyszeretlek-úgyszeretlek. Lehet, hogy Lia is csak úgy szereti őt, nem szívből, ahogy Maul szereti a lányt.
Ha –mint most is- ilyen irányba terelődött a gondolata, mindig azzal biztatta magát, hogy legalább túl jut az első nagy csalódáson, azután talán már lazább lesz, ha csajozásról lesz szó. De azért remélte, hogy a nagy csalódás még várat magára. Jó sokáig.

Szabad bal kezével kitapogatta a távirányítót és halkabbra vette a TV-t. Nem kapcsolta még ki, hiszen Linda is csak most szundíthatott el, ha kikapcsolja, és hirtelen megszűnik a vibráló fény, talán felkel, és azzal elveszne az idilli pillanat. De halkabbra vette, hogy a zajra se ébredjen fel. A TV-ben a híradó ment, ami azt jelentette, hogy legalább egy félórát szundított ő is. Ismét a szeszélyes időjárás volt a téma, mint mostanában mindig.  „Meg van őrülve ez az időjárás, én mondom neked fiú, régebben is voltak nagy viharok, de nem ilyen gyakran” – mondogatta Béla bá, Lia édesapja a fiúnak egyre gyakrabban.  Ugyanis tényleg szeszélyes volt mostanában, vihart vihar követett, majd hírtelen iszonyú kánikula. Az egyik gazda épp panaszkodott a riporter hölgynek, hogy földjén szinte mindent összezúzott a tegnapi jégeső és, hogy nyomatékosítsa mondandóját, egy maroknyi nagyságú jégdarabot mutogatott a kamerának. 

De az egész világon számoltak be ilyen és még ennél is erőszakosabb viharokról. Mostanra a viharok okozta halálozás meghaladta a százat is. A meteorológusok pedig nem jósoltak javulást a közeljövőben, sőt…
A következő hír, pedig a viharok túlzott elektromos aktivitását vitatta, valami szakértő is felszólalt e téren , felhívva a figyelmet, a villámcsapások veszélyére.
Maulnak egyből eszébe jutott a tegnapi vihar, szinte minden másodpercben végigcikázott egy villám az égen. Lenyűgözőnek és már-már félelmetesnek tartotta a természetnek ezt a hatalmát. 

A következő, hír már az egyik rendezvény elmaradásáról szólt, majd az egyik állatkert új jövevényét harangozták be, de Maul érezte, hogy szemhéja ismét kezd elnehezülni, és engedte, hogy elméje lassan a sötétségbe süllyedjen és talán azon túl az álmok világába. Még egy pillanatra hallotta, ahogy a távolban ismét dörög az ég, Lia is közelebb húzta magához a biztonságot jelentő ölelő kart, majd együtt merültek el álmaikban.
Utolsó gondolata az volt, hogy hozzá tudna szokni, hogy Liával összebújva aludjon el, érezve teste melegét, hajának kellemes illatát, légzésének egyenletes ritmusát, ahogy alig halhatóan szuszogva szívja be és fújja ki a levegőt.